Végre: épül a szegedi biogáz-erőmű!

Lerakták hétfőn az 1,3 milliárdos beruházás alapkövét Szegeden. A létesítmény 625 millió forintos uniós támogatással fog felépülni, ez lesz az EDF-Démász első, megújuló energiát hasznosító erőműve.
Az erőművet a Zöldforrás Energia Kft. építi egyébként, melynek többségi tulajdonosa az EDF-Démász Zrt., társtulajdonosok pedig az Agroplanta Kft., a Karotin Kft., a Pigmark Kft., és a Szegedi Tudományegyetem tulajdonában lévő Deak Zrt. Az EDF-Démász egyébként évek óta támogatja az SZTE alapkutatásait, melyeknek célja, hogy mezőgazdasági alapanyagokból az eddigieknél gyorsabban és hatékonyabban legyen előállítható biogáz. Az együttműködés a tervek szerint a jövőben is folytatódni fog...

A Zöldforrás Energia Kft. ügyvezetője, Fodor Zsolt szerint a biogáz erőmű – melyet a tervek szerint decemberre készít el a kivitelező Inwatech Kft. – évente 17 ezer tonna, a mezőgazdasági cégek által termelt silókukoricát és 19 ezer tonna, a Pigmark Kft. sertéstelepein keletkező hígtrágyát használ föl. Az éves szinten megtermelt – 3700 háztartás igényeit fedező – 7,39 Gwh villamosenergiát – a Mavir Zrt. vásárolja meg. A 6,94 Gwh hőenergiát a biogáz erőmű fermentorainak és a Pigmark Kft. sertéstelepeinek fűtésére használják föl, s a Karotin Kft. terményszárítóját működtetik vele. Hozzátette: az erőműben keletkező rothasztott mellékterméket a növénytermesztő cégek hasznosítják természetes trágyapótlóként.

A beruházásnak köszönhetően éves szinten 16 ezer tonna szén-dioxid kibocsátása kerülhető el – közölte a Kft. ügyvezetője.

Forrás: fn.hu

Találtam egy érdekes cikket a témával kapcsolatban a helyi napilapban is:

Hogyan működik majd a szegedi biogáz erőmű?

A Délmagyarország újságírója, Újszászi Ilona kérdezte Kovács Kornélt, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Biológus Tanszékcsoportját és Biotechnológiai Tanszékét vezető professzort:

- Miként lehet energiaforrás például a sertés hígtrágya? A szerves anyagok nagyobb molekulák, s ezek szén-szén kötéseiben kémiai energia tárolódik. Erre az energiaforrásra van szükségük a mikrobáknak, ezért elszakítják ezeket a szén-szénkötéseket. Amikor ez megtörténik, felszabadul a benne tárolt kémiai energia, amit hasznosít a mikroba arra, hogy a saját életfolyamatait fenntartsa - magyarázza Kovács Kornél professzor úr.

- Hogyan keletkezik a biogáz? Nem képes minden mikroba minden egyes szén-szénkötést felhasítani, ezért egy csapat dolgozik együtt - munkamegosztásban. Legalább 30-40 mikrobaféleség él egy-egy közösségben. Egy kiskanálnyi fermentorlében több tízmillióan hemzsegnek. Ezek arra hangolják össze működésüket, hogy minél hatékonyabban lebontsák a környezetükben lévő szerves anyagokat - teszi elképzelhetővé a „bacik" munkáját a professzor. A tevékenységük végeredménye a biogáz, amely nem más, mint metán és széndioxid keveréke.

- Mióta ismerjük ezt a zöld energiát? A jelenséget több száz éve megfigyelték: ha levegőmentes környezetbe szerves anyagok kerülnek, akkor azok lebomlanak, s valamiféle gáz keletkezik. Persze kezdetben nem tudták, hogy ezt baktériumok „termelik". A keletkező biogázt 150-200 éve kezdték például világításra használni - néz vissza a kutató. A biogáz rohamosabb elterjedése az 1900-as évektől számítható.

- Mi az, amit a megfigyeléshez hozzátesz a tudós? A fentebb vázolt alapjelenség a természetben magától kialakul. De önmagában az a tény, hogy az embereknek fontos végtermék, a biogáz a „bacik" számára nem kívánatos, felveti azt a lehetőséget, hogy próbáljuk megérteni a mikrobaközösség működését. Hiszen az úgy alakítja ki belső szabályait, hogy lehetőleg minden egyes mikrobatag „túléljen", miközben „jól érzi magát". Ezért e körülmények nem egyeznek meg a maximális biogáz-termelési feltételekkel. Mi azokat a szűk keresztmetszeteket keressük, amelyek azt teszik lehetővé a mikrobáknak, hogy „jól érezzék magukat", de amelyeket ha kitágítunk, akkor szorgosabb munkára lehet őket ösztökélni.

- E téren mi a szegedi kutatók eredménye? Egyik, ma már nemzetközi szabadalommal védett felismerésünk, hogy valahol a folyamat vége felé serénykedő „baciknak" szükségük van redukáló szerre. Vannak ott persze olyan másfajta mikrobák, amelyek ezt meg tudják termelni. A „redukálószer-termelő és a -fogyasztó baciknak" az aránya a természetes közösségben eltolódott a második javára. Ha ehhez a társasághoz hozzáadunk egy olyan mikrobát, amely ezt az egyensúlyt eltolja, akkor a „fogyasztók" jobban „jóllaknak", mert több ilyen redukáló szer áll rendelkezésükre a rendszerben. Ezért felgyorsul az egész biogáztermelő folyamat. Ez a mikrobák közti kommunikációs folyamat - például, hogy melyik „baciból" épp hány van, s ezeknek milyen az aktivitása és dominanciája - csak 10-12 éve, az akkortól elterjedt molekuláris biológia eszközeivel tanulmányozható.

Cukorcirok és csicsóka az újítás

Ipari léptékben próbálhatják majd ki a szegedi kutatók nemzetközi védettséget élvező redukálószeres szabadalmukat a helyi biogázüzemben. Ez lesz az egyik egyedi jellemzője az itteni létesítménynek. Induláskor a sertés hígtrágya és a silókukorica keverékére alakul ki a „baciközösség", mint sok más hasonló helyen a világban. Újdonság lesz viszont, hogy a szegedi kutatók kísérleti eredményeit is hasznosítják majd. Ennek érdekében két darab, 100-100 köbméteres kísérleti üzemet szeretnének építeni a szegedi biogázerőmű mellé, hogy ötleteiket kipróbálhassák „fél üzemi" méretben is. Ugyanis a szegedi kutatók már tudják: a silókukorica alkalmazásánál bőségesebb biogázt eredményezne a cukorcirok és a csicsóka. A technológia ilyen irányú fejlesztésével növelhető a biogáztermelés gazdaságossága. A szegedi tapasztalatokat most egy határ menti együttműködési pályázattal a Vajdaságban is hasznosítani tervezik.

Zöld energia

1 megawattos teljesítményű lesz a szegedi biogázerőmű. Ezzel egy kisebb falu energiaigénye fedezhető. A megújuló energiahordozók ma még nem versenyképesek a földgázzal és a kőolajjal szemben. Ám Kovács Kornél szerint a folyamat 5-10 éven belül biztosan megfordul, ezért - mint a Magyar Biogáz Egyesület vezetője is - örül annak, hogy biogázerőművek építésével Magyarország csatlakozik a jövőbe néző okos térségekhez.

Személyes megjegyzésem: A jelek szerint többet ér a vállalkozások és egyetemek érdekalapon történő együttműködése, mint bármilyen hangzatos kormányprogram. A kormányprogramokhoz nem szokás pénzt rendelni, nem szokás megnevezni programfelelősöket és határidőket, és végképp nem szokás támogató gazdaságpolitikai körülményeket teremteni! Őszintén remélem, hogy a programban részt vevő cégek reálisan mérték fel a piacot, a trendeket, és sikerül az elképzelésük komolyabb politikai hátszél nélkül is!

A Délmagyarország online felületén egyébként kommentálni lehet a fenti hírt. Elkeserítő az oldal olvasóinak negatív hozzáállása... Ilyen hozzáállással az Amerikai Egyesült Államok harmadik világbeli fejlődő ország lenne megalakulása óta! Négy évenként elmegyünk szavazni, bőszen leváltjuk az aktuális hatalmat, a következő választásig nézünk mint a birkák, egyébként pedig magasról teszünk mindenki más erőfeszítéseire. Ezt a következtetést természetesen nem ebből az egy cikkből és a hozzászólásokból vontam le!