Mezőgazdasági és faipari hulladékok hasznosítása

Korunkban egyre inkább előtérbe kerül az alternatív energiaforrások hasznosítása, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának lehetséges visszaszorítása. Ennek egyik indoka az ember által okozott globális felmelegedés megállítása, ill. a "hagyományos" energiahordozók árának prognosztizálható emelkedése.

Az egyik lehetséges alternatív energiaforrás a mezőgazdasági, erdészeti és faipari tevékenységek során keletkező hulladék. E hulladékok mennyisége óriási, ezeket kihasználatlanul hagyni bűnös mulasztás.

Ma sajnos, a keletkező mennyiség 10%-át sem használják fel tüzelési/energiatermelési célra. Energiatermelésre a gabonaszalma és a fahulladék a legalkalmasabb, a kukorica- és a napraforgószár csak nehezen hasznosítható energetikai célra, de annál alkalmasabb talajerő visszapótlásra. A gyümölcsfaültetvényeken keletkező igen nagy mennyiségű nyesedék hasznosítására alig-alig kerül sor, általában energiapazarló és környezetszennyező módon elégetik, noha aprítására és tüzelésére megfelelő berendezések állnak már rendelkezésünkre.

Az erdőgazdálkodásban jelenleg kb. 6 millió m3 fa kitermelésére kerül sor. Ebből a tényleges főtermék (ipari választékok) 2,4 millió m3 (40%), az apadék (kéreg és vágástéri hulladék) 1,3 millió m3 (21,6%), a melléktermék (tűzifa) 2,3 millió m3 (38,4%).

Az ipari fa feldolgozása, megmunkálása során nagy mennyiségű melléktermék, hulladék keletkezik, amelyet szintén jól lehetne energetikai célokra hasznosítani. A keletkező faforgácsot, fűrészport, fakérget szárítása után brikettálják, amely aztán könnyen hasznosítható. A fakitermelés melléktermékeit is csak részben hasznosítják energiatermelési célra, vagy lakossági igényeket elégítenek ki vele, vagy faaprítékként használják fel, illetve eladják.

A mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek könnyű szállításához, hasznosításához szükség van kisebb-nagyobb tömörítésre. A tömörítvényeknek két fő fajtáját különböztetjük meg:

Pellet: 10-25 mm átmérőjű tömörítvény.

Biobrikett: 50 mm , vagy annál nagyobb átmérőjű kör, négyszög, sokszög vagy egyéb profilú tömörítvények, amelyeket mező-, erdőgazdasági melléktermékekből állítanak elő. Brikettet dugattyús és csigás présekkel készítenek.

Általában kötőanyag felhasználása nélkül készítik. Gyakran célszerű a különböző melléktermékek összekeverése a szilárdság növelése érdekében, például a szalmabriketthez fűrészpor, fenyőfakéreg.

Brikettálni csak a 10-15% nedvességtartalmú alapanyagokat lehet, tehát, ha a tömörítendő anyag nagyobb nedvességtartalmú, szárítást igényel.

Előnyei:

Fűtőértéke a hazai barnaszenekének felel meg (15.500-17.200 kJ/kg), de azoknál tisztább.

A szén 15-25%-os hamutartalmával szemben csak 1,5-8% hamut tartalmaz, amit talajerő visszapótláshoz lehet használni.

Kéntartalma maximálisan 0,1-0,17%, amely a szén kéntartalmának 15-30-ad része.

Hátránya, hogy nedvesség hatására szétesik, de nedvességtől gondosan elzárt helyen korlátlan ideig tárolható.

Az erdészeti és faipari hulladékok energetikai hasznosításának eredményei

A fa, mint energiahordozó a felhasználóknál elsősorban apríték, pellet, illetve brikett formájában keresett. Természetesen ehhez a műszaki feltételrendszer biztosítása, támogatása szükséges!

A fa fűtőértéke látszólag alacsonynak tűnik, de a korszerű tüzelőberendezések alkalmazásával már kedvezőbb a kép: 1 kg tüzelőolaj 2,5-3 kg faaprítéknak felel meg, ugyanez a biobrikett esetében 1 kg olaj 2-2,5-del egyenlő, a fa nedvesség-tartalmától függően.

A Magyarországon felhasznált tűzifa kb. 700 ezer t tüzelőolaj megtakarítását teszi lehetővé évente. A fa további hasznosítása során keletkező hulladék energiatartalma mintegy 250 ezer t olajegyenértéket jelent. Ha figyelembe vesszük az olajimport jellegét és környezetkárosító hatását, akkor lehet igazán a fa energetikai jelentőségét értékelni. Az energiaerdők produktumát is figyelembe véve közel egymillió t import tüzelőolaj lenne megtakarítható az ismert környezetkímélő hatásokkal együtt.

Európában a fa energia célú felhasználása jelentős, éves átlagban 2,3%-os növekedést mutat.

Hazánkban a fa energia célú felhasználása az 1980-as években jelentősebb volt. A fahasználatban egy új alapgép, az aprítógép beállításával a nevelővágásokban és a véghasználatokban a termelési apadék jelentősen csökkent. Így alakult ki a hulladékszegény technológia a fahasználatban. A fűrésziparban a kérgezőgép és aprítógép (mint alapgépek) beállítása lehetővé tette az eddig csak kis részben hasznosított kéregből és fűrészporból a fabrikett (biobrikett) termelését.

Magyarországon a fakitermelésnél a természetközeli lombos erdőknél nagyjából 40%-os iparifa, és 60%-os tűzifa hányaddal számolhatunk. Az energiaerdőknél ez természetesen 100%-os energetikai aprítékot jelent. A jelenlegi becslések alapján hazánkban több mint l00 ezer ha energiaerdő telepíthető. Ennek nagysága és üteme nagymértékben függ az Európai Uniótól és hazai támogatásoktól.

Milyen fa kerül az erőművekbe?

Gyakran elhangzott a felvetés, hogy az erőműbe kerülő fából vajon nem lehetne-e magasabb értéket előállítani. Az úgynevezett magasabb értékű faanyag erőművi beszállítása szöges ellentétben áll az erdészeti társaságok érdekeivel, hiszen gondos gazdaként arra törekednek, hogy maximalizálják az értékkihozatalt, s azon fáradoznak, hogy maximalizálják árbevételüket. A százéves termelési ciklusra való tekintettel ez egyébként nemcsak üzleti érdekük, hanem szakmai és erkölcsi kötelességük is. És ezt nem is bízzák a véletlenre a szakemberek.

Az energetikai felhasználásra kerülő erdészeti alapanyag fűrészipari feldolgozásra való alkalmatlanságát a szakemberek számára egyértelmű paraméterek mutatják.

Az erdészeti társaságok - az energetikai felhasználástól függetlenül, általában - a Magyar Szabványban rögzített minőségi paraméterek, és az ezek mentén kialakult vevői szokványok alapján válogatják az anyagot. A fűrészipari alapanyagnak a fentiekben meghatározott méretei és minőségi előírásai vannak.

Forrás: Biomassza Erőművek Egyesülése